A manguszták kommunikációja
Kommunikációs képességeik egészen kimagaslóak. Csicseregnek, trilláznak, morognak vagy ugatnak. Az általuk kiadott hangoknak pontos jelentésük van. A vészkiáltások jelzik az őket vacsorára kiszemelő ragadozó típusát, és hogy mennyire sürgős előle elmenekülni.
Az őrszemek megkülönböztetik a földön mozgó vagy a levegőből támadót. Így összesen hatféle vészjelet adnak, attól függően, hogy sakál, méhészborz vagy ragadozó madár közeledik.
Mivel intelligens állatok, a földi veszély ellen föld alatti járataikban menedéket keresnek, légi veszély esetén viszont nem szaladgálnak jobbra-balra, csak lekuporodnak.
Családban, baráti közösségben érzik jól magukat, ezért így is élnek. Sokszor harmincan egy fedél alatt, akarom mondani, egy föld alatti üregben. A legtöbb szurikátának egész életében csak a munka meg az őrködés jut, ami azért elég igazságtalan.
Amíg a többiek ebédelnek, vagy éppen csendespihenőn vannak, az őrszemek két lábra állva figyelnek, és vészjelekkel figyelmeztetik a csoport többi tagját, amikor ragadozó közeledik. Az őröket naponta többször, általában óránként cserélik.
A szurikáták sehová sem szeretnek egyedül menni. Igaz, ritkán mennek el otthonról, kirándulni például kifejezetten utálnak. Azonban vécére közösen járnak, mindig napkeltekor. Társadalmi kapcsolataikat kurkászással erősítik meg.
A kicsinyeket felváltva őrzik, etetik, és fokozatosan tanítják meg vadászni. A legkedveltebb bébiétel a skorpió, mert sok benne a létfontosságú ásványi anyag. Akkor fogyasztják el, miután kitépték a méregtövisét. Aztán csak később térnek rá a még sértetlen skorpiókra.