Mindent a szurikátákról
Most követlezik minden olyan információ ami érdekes lehet a szurikátákról.
Élőhelyük
A szurikáta kizárólag Dél-Afrika száraz, nyílt síkságaira és félszáraz bozótvidékére szorítkozik, kerüli az erdőket és a sűrű vegetációt. Nappal mókusokkal, skorpiókkal és gyíkokkal osztja meg a sivatagot, miközben magasan felettük ragadozó madarak köröznek.
Ha beáll a sötétség, a szurikáta egy járatokból álló fészekbe vonul vissza, amelyet erős mellső lábaival kapart ki. Ezek a járazok a talaj adottságaitól függően akár 3 méter mélyek is lehetnek. Olykor más állatokkal osztja meg őket, például mókussal vagy rókamangusztával.
Sziklás területeken a szurikáták zsákmányukat sziklahasadékokba és repedésekbe helyezik.
Viselkedésük
A mungúzfélék közül a szurikáta a leginkább társas lény. Szorosan összetartó kolóniákban él, amelyeknek a létszáma elérheti a két tucatot. A kolóniákban ,,csoportmunka˝ folyik, amelynek során minden szurikáta külön feladatot vállal magára az egész csoport javára. Ha reggelente kijönnek odújukból, hogy a napon melegedjenek, a csoport gyorsan őrt állít, amelynek figyelnie kell, nem közeledik-e veszéyles ragadozó. Az őr egy magaslati helyről, gyakran egy magasabb faágról látja el feladatát, hogy a veszély első jelére figyelmeztető ugatárban törhessen ki. Ha egyszer elhangzott a riadó, az egész csoport bemenekül az odúba.
Ha a szurikáták idegen csoporttal vagy olyan ragadozóval kerülnek szembe, mint a róka, rendszerint összeverődnek és elkezdenek vadul ásni, nyilvánvalóan csak azért, hogy porfelhőt kavarjanak fel, s így eltérítsék a támadót. Vagy felborzolt szőrrel szorosan egymáshoz tapadnak, elindulnak az ellenség felé, és úgy tesznek, mintha támadni akarnának. Ilyenkor a szurikáta olyan nagynak és félelmetesnek mutatja magát, amennyire csak lehetséges: kinyújtja a lábait, megmerevíti testét nyílegyenesen tartja a farkát és leszegi a fejét. E színjáték tetőpontján az egész csapat a levegőbe ugrik és dühösen morog. Ha a betolakodó kitart, a bátrabb állatok úgy adnak nyomatékot fenyegető fellépésüknek, hogy leköpik, sőt akár meg is harapják a támadót.
Táplálékuk és táplálkozásmódjuk
A szurikáták főleg rovarokkal, pókokkal és csigákkal táplálkoznak, de a rágcsálókat, földön fészkelő madarakat és tojásaikat, mókusokat és más kisállatokat sem vetik meg. Olykor még olyan veszedelmes zsákmányokkal is megbírkóznak, mint a skorpiók és a kígyók. Ezenkívül bizonyos növények rügyeit, sarjgumóját és gyökerét is megeszik.
A szurikáta lelkesen túrja a földet; zsákmányállatok után kutatva sok homokot kavar fel; kiváló szaglása vezeti, miközben átássa magát a homokos talajon. Ha áldozata a látókörébe kerül, a szurikáta mancsával rácsap, majd egyetlen harapással megöli.